2013. augusztus 1., csütörtök

Dear Journalists! (merthogy kitaláltam, hogy szólítsuk így az olvasóinkat)
Mint ígértük, itt a Prológus, hosszú várakozás után. Egyszerűen nem tudjuk Nektek eléggé megköszönni a kommenteket: fruu és Nadia Elson, hálásak vagyunk, hogy vettétek a fáradságot, és írtatok. Love ya!
És nagyon köszönjük a 3 követőt Bloggeren, valamint a 4 követőt Bloglovin-on! Eszméletlenek vagytok! <3
A Prológus még nem szemszögből íródott, csupán egy elbeszélés, bevezető, ezt együtt írtuk. 
Az első részt pedig én hozom, Honor szemszögéből, tehát a másodikat majd Eleanor írja.
Reméljük, elnyeri tetszéseteket ez a rövid kis Prológus, és írtok nekünk (ha időtök és kedvetek engedi)!

További szép hetet, legyen az utolsó nyári hónapotok minél boldogabb! 
Love you all,
Sophie Palmer

______________________________


Prologue

2013. október 2. szerda

„Készüljetek énekes-pacsirta Directioner-ek! Most itt a lehetőség, hogy felvehessetek egy közös dalt kedvenceitekkel!

Nem, nincs április elseje. Igen, jól olvastad. A One Direction tegnap jelentette be, hogy versenyt hirdet, melyre e széles világon  bárki jelentkezhet – csupán legyen egy jó dala. A kész anyagot videón küldjétek el a címre, melyet a banda hivatalos honlapján találtok, és már regisztráltatok is. Kezdődhet a megmérettetés!  
A döntőbe – melyet november 2-án tartanak Londonban – tíz dal jut tovább, ekkor élőben kell elénekelni nótáitokat – a banda tagjai előtt! A nyertes pedig lemezszerződést kap a Syco kiadónál, valamint egy közös dalt a One Direction-nel.
Megéri jelentkezni, ugye?
Nincs más teendőtök, mint hogy elküldjétek a videókat október 15-ig.
Sok sikert!”

- Te. Jó. Ég. – dadogta szaggatottan Savannah, és kiejtette kezéből az újságot, amint olvasta a cikket. Úgy érezte, Isten meghallgatta kéréseit, hisz erre a lehetőségre vágyott, mióta megszületett.
Énekelni – ez volt a mindene. És egy ilyen verseny feldobta a kedélyeit. Különösen, mivel tudta, mekkora nyilvánosságot kap majd a produkció, lévén, a világ leghíresebb bandája rendezte.
- Mi az? – nézett fel szemüvege mögül füzetéből nővére, Honor, ki eddig annyira belemélyedt az irkálásba, mintha nem is érzékelte volna a körülötte történő eseményeket. A konyhába ücsörögtek az ebédlőasztalnál, s éppen a reggelijüket fogyasztották el. Savannah iskolába, Honor munkába készült. Szüleik még nem keltek fel: az apjuk filmproducer volt, így kötetlen munkaideje miatt délig is alhatott, édesanyjuk pedig szétszórt festőnő volt, önmaga osztotta be idejét.
Savannah nővére orra alá nyomta az újságcikket, mire a lány átfutotta szemével azt, és megvetően fújtatott.
- Na és? Egy béna reklámfogás megint. Felfoghatatlan, hogy a hírességek ilyenekre pazarolják a pénzt. – rázta a fejét rosszallóan.
- Ez gonosz volt. – grimaszolt tetetett sértettséggel húga, ki mindig tudta, hogyan oldja a feszültséget, és mosolyogtassa meg általában komor nővérét, aki azonban most nem mosolyodott el, inkább újra füzetébe mélyedt.
- Attól még igaz. – vont vállat Honor, fel sem nézett írás közben, majd kicsit később megkérdezte: - Jelentkezel?
- Nincs vesztenivalóm! – vont vállat Savannah boldog mosollyal.
Az apjuk belépett a konyhába, épp végszóra, homlokon csókolta mindkét lányát, és töltött magának kávét. Így kezdődtek a reggeljei, ezért valamelyik lánya mindig gondoskodott róla, hogy legyen frissen pörkölt kávé.
- Jó reggelt, lányok! Mik a terveitek mára? – érdeklődött a férfi derűs jókedvvel, míg a konyhapultnak dőlve iszogatta kávéját. Az időérzéke a pontatlannál is pocsékabb volt, így azt is elfelejtette, hogy hétköznap volt éppen, és fiatalabbik lányának iskolába kellett mennie.
- Én suliba megyek. – mondta Savannah egyértelműen. Tizedikes volt az egyik legjobb londoni magángimnáziumban, nagyon jó tanuló, és rengeteg barátja volt. Honor már leérettségizett, így ő egyetemre járt, Savannah pedig alig várta, hogy már ő is kikerülhessen a nagybetűs életbe.
- Elvigyelek? – kérdezte apja figyelmesen. Minden reggel felajánlotta, és minden reggel ugyanazt a választ kapta:
- Nem kell, szeretek metrózni. – a londoni metró forgalmas, nyüzsgő élettere volt Savannah kedvence a városban: szerette, hogy rengeteg különböző ember gyűlt össze, így úgy érezhette magát, mint egy olvasztótégelyben. Már önmagában a város is sokszínű volt, és ezt kihasználva mindkét lány örömmel járta az utcákat akár egész álló nap.
- És te, Honor? – a lány kérdőn pillantott fel; valószínűleg megint nem hallotta a kérdést. – Mit tervezel mára?
- Dolgozom, aztán Caleb-el találkozom. – felelte Honor, mire apja rosszallóan összevonta a szemöldökét: nem szerette, ha lánya egy bizonyos Caleb Price-t emlegetett. Honor nem sok embert engedett közel magához tizenhárom éves kora óta, és a fiúkkal még kétszer annyira elővigyázatos volt: valamiért Caleb mégis kivételt jelentett, de a lány édesapja nem tudta megkedvelni a srácot, kinek többször is volt már dolga a rendőrséggel, motorozott, verekedett, és még ki tudja miket művelt.
- Jesszus, már ennyi az idő? – ugrott fel hirtelen Savannah a falon függő régi, hatalmas órára pillantva. Pontosan kiszámolta, hogy metróval mennyi idő alatt ér az iskolába, s máris három perc késésben volt, ami a londoni földalatti pontossága miatt egy emberöltőnek tűnhet.
- Szia, Apa! Szia, Honor! – köszönt gyorsan a lány, miközben összeszedte holmiját, és magára ráncigálta dzsekijét, lévén, hogy október volt, és még ősznek is kimondottan hűvös. Savannah születése óta megszokta a kaliforniai meleget, s mikor – immár öt éve – Londonba települt a család, nehezére esett megszokni a kabát és esernyő használatát.
- Szia, szívem! – köszönt Mr. Bayliss, Honor is intett, majd Savannah becsapta maga mögött az ajtót.
Kezdődött egy új nap.

2013. július 25., csütörtök

Kedves leendő Olvasók!
Igen, jól látjátok. Megnyitottuk új blogunkat, melyet ígértünk. Aki most tévedt ide és nem ismerne minket: Szia, kedves idegen. Eleanor Holmes és Sophie Palmer Bloggerinák a billentyűzetnél. 
Újabb közös történetbe kezdünk, egy One Direction-fanfiction-be, melynek (a bandán kívül) két főszereplője lesz, egy testvérpár két tagja: Savannah Bayliss és Honor Bayliss
A fejezeteket felváltva fogjuk hozni: Savannah szemszögéből Eleanor, Honor szemszögéből Sophie ír. 
Amit itt olvashattok, egy kis ízelítő, de...
A Prológus megjelenésének időpontja
augusztus 1. csütörtök
Addig is: take care! :D
Eleanor H. & Sophie P.

______________________________

Introduction
Egy testvérpár, kik vérrokonok, mégsem lehetnének különbözőbbek.
Savannah és Honor.
Az érem két oldala, a fehér és fekete, nappal és éjszaka, mosoly és könny, Észak és Dél az iránytűn.

Savannah jelentkezik a One Direction által hirdetett énekversenyre, azonban nem is sejti, hogy ez mennyire megváltoztatja az életét. Két fiú között találja magát, kikkel teljesen más útra térhet. Vajon a szívére hallgat, és azt választja, akit tényleg szeret? Vagy inkább az eszére hallgat, és maga mögött hagyja a bizonytalant?

Honor hosszú ideje levelezik egy fiúval névtelenül. Nem is sejti, hogy a titokzatos idegen elérhetőbb számára, mint gondolta volna. A pszichológus szobájának nyomasztó falai között megismerkedik egy világsztárral, ki rossz döntéseinek következményét viseli. Vajon közel kerülhetnek ők egymáshoz annak ellenére, hogy mennyire más életet élnek? Vagy Honor inkább beleveti magát az ismeretlenbe, és megkeresi titokzatos levelezőtársát?

Két lány, két különböző út, egy város, öt fiú.
És a történet még csak most kezdődik…